Gondolom ennek a cikknek az olvasására sincs túl sok időd, még jó, hogy úgyis utálok kitöltő szövegeket írni. Legyen elég annyi, hogy a marketing tőlem is ugyanúgy elveszi az időt az alkotástól, mint tőled, és ezt most megelégeltem.

Idő, idő, idő – na ez az, amiből idén sem lesz több napi 24 óránál. Ez az, ami sorra elgáncsolja az újévi fogadalmainkat. Ha te is azok közé tartozol, akik már-már ledoktorálhatnának marketingből, mégsem jutnak egyről a kettőre a vállalkozásukban, akkor ez a lista neked szól.

A következő listát magamnak írtam, erre fogom alapozni az időbeosztásomat idén. Vedd ki belőle azt, ami neked értékes, és ne felejts el beszámolni arról, hogyan sikerült alkalmaznod akár itt, akár a Kézműves markating klubban a Facebookon.

A lista a „slow work” („lassú munka”) jegyében született (igen, én is meglepődtem, hogy ilyen is van, a slow food és a slow fashion mintájára).

1. Idősávok

Ahelyett, hogy elvégzendő feladatok végeláthatatlan listájának állnék neki kora reggel és fel sem állnék mellőle, csak este, inkább elkülönítek egy előre meghatározott időt minden egyes területre, és a hozzá tartozó feladatokat ebben az idősávban veszem elő. Ha letelt az idő, abbahagyom ott, ahol tartok, és csak a legközelebbi, neki szánt blokkban térek vissza rá. Nehéz lesz félretenni, ha nem fejezek be mindent, de megpróbálom elfogadni, hogy mára ennyi jött össze.

Ilyen elkülönített idő az online marketingben lehet pl. az egyes közösségi oldalak marketingje, beleértve a posztolást, a statisztikák elemzését vagy egy pillantást az éppen futó hirdetésekre.

Az adott területnek szánt idősáv ismétlődhet naponta, hetente vagy akár havonta is, ennyit azért az ember kell, hogy tudjon előre, hogy milyen gyakorisággal aar az adott dologgal foglalkozni.

Tehát ha pl. nekem a Facebook egy napi szintű terület, akkor eldöntöm, hogy mondjuk minden nap 10-től 11.30-ig foglalkozom a hozzá tartozó feladatokkal. Ha reggel 8-kor eszembe jut vagy beesik egy Facebookkal kapcsolatos feladat, egy szabály van: fel kell írni a Facebookos listába. Semmi mást nem szabad csinálni vele, ha épp nem az erre szánt idősávban vagyok.

Amikor területi képviselő voltam egy multinál, ez a módszer ott is remekül működött. Felosztottam a területemet 4 részre, és úgy jártam a vidéket, mint egy menetrend szerinti busz. Mindegyik terület hetente egyszer került sorra. Egy idő után a partnerek megszokták, hogy az ő környékükön mindig kedden járok, és leszoktak arról, hogy telefonon üldözzenek. Ha beesett egy hívás, ami olyan partnert érintett, aki nem azon a területen volt, ahol éppen jártam, akkor az ő ügyét felírtam arra a napra, amikor menetrend szerint „érkeztem”. Ezt annyira szigorúan vettem, hogy akkor is ki kellett várnia a sorát, ha nem személyes találkozásra volt szükség, hanem mondjuk el kellett küldeni egy e-mailt az ügyében, vagy el kellett intézni egy telefont. Egy idő után már nem voltak tűzoltásszerű feladatok, és ritkán kellett valami sürgős dolog miatt felborítanom a napirendem.

2. Elmélyült munka

Az idősávozás csodákat tesz, többek között az a legnagyobb érdeme, hogy teret ad az elmélyülést kívánó feladatok elvégzésére.

A slow work-nek az a lényege, hogy nem szabad hagyni magunkat „rángatni”. Ma, amikor mindenki mindig elérhető mindenféle csatornán, könnyen beleesünk abba a csapdába, hogy sosem hagynak minket elmélyülten dolgozni, ez pedig rányomja a bélyegét a hatékonyságunkra. Plusz akit rángatnak, az kiég.

3. Multitasking helyett monotasking

Anyaként az ember hozzászokik, hogy hatszáz dolgot csinál egyszerre. Sajnos bebizonyították, hogy ez a képesség ugyan hasznos bizonyos körülmények között, ám roppant módon hazavágja a hatékonyságot. És ugyanúgy kiégés lesz a vége, mint a rángatásnak.

4. Lendület

Elterjedt tévhit, hogy határidőre tudunk a legjobban teljesíteni. Ez a felfogás a végén oda vezet, hogy már semmit sem csinálunk meg, csak ha ráég a körmünkre.

A slow work elve szerint akkor kell belehúznunk, amikor nem hajt semmi, hogy megelőzzük a tűzoltás jellegű feladatokat. Mindig érdemes feltenni azt a kérdést, hogy mit tudnék tenni most azért, hogy a holnapom vagy a jövő hetem könnyebb legyen. Akkor is aktívnak kell lenni, amikor épp kevesebb lenne a feladat.

Ez olyan, mint amikor a futókat megtanítják jól startolni. Induláskor még látszólag semmi tét nincs, pedig már ott eldőlhet az egész futam végeredménye. Vagy ahhoz hasonló, mint amikor egy emelkedő előtt gurulsz a lejtőn a kerékpároddal, és eszed ágában sincs abbahagyni a tekerést, mert azt szeretnéd, ha minél nagyobb lendületet tudnál venni a domb előtt. Ezért nem elég, hogy eleve gyorsan gurulsz lefelé, de még a pedált is tekered.

5. Jutalom

Feladatlista írása helyett sokkal fontosabb az elvégzett feladatok listázása. Minden nap végén írd össze, menyi mindennel haladtál, és jutalmazd meg magad.

És végül két fontos adalék a slow work szemléletváltáshoz:

1. Ne az elvégzett munkamennyiség alapján ítéld meg a saját hatékonyságodat. Inkább azt tartsd szem előtt, hogy amit csinálsz, annak minél nagyobb hatása legyen a céljaidra.
2. Ne ahhoz mérd magam, hol lenne ideális tartanod, hanem ahhoz, hogy egy éve hol tartottál.

Összefoglalva

A slow work a közhiedelemmel ellentétben nem az, amikor valaki mindig mindennel elmarad. Hanem az, amikor kevesebb aktív munkával nagyobb hatást ér el, és a hatékonyságát hosszú távon fenn képes tartani, mert nem ég ki és nem ostorozza önmagát a lassúság miatt.

Nos, Te mit építesz be a mindennapjaidba a fenti listából?