A legjobb filmek vállalkozóknak

Pont én írok filmajánlót, aki 12 éve nem nézek tévét? Én, akinek a Marketing Expon 5 percébe telt, mire rájött, hogy Kálmán Olga az, aki felkonferálja a show-t? És erre is csak azért jöttem rá, mert ismerős volt az arca egy óriásplakátról? Na ne.

Úgyhogy mielőtt bármilyen filmet ajnározni kezdenék, be kell neked vallanom, nem nézek tévét, maximum mozifilmeket, vagy dokumentumfilmeket. Vagy szakmai oktató videókat. Meg rajzfilmeket a gyerekeimmel. No jó, de mást tényleg nem. Híreket kizárt, hogy megnézek, ugyanígy a reklámfilmek sem érdekelnek, max. ha szakmailag épp abból akarok tanulni. Sorozatok: a legnagyobb méreg. Kizárt. Pedig régen imádtam, de most le nem tudna kötni egy sem.

Szerinted lehet a nulláról, de tényleg, nulla tapasztalattal, nulla befektetéssel, nulla időben (főállás, később babázás) sikeres vállalkozást indítani, ha közben a tévé rabja vagyok, és tudat alatt a világ problémáival foglalkozom a vállalkozásom ügyei helyett?

Szerintem nem. Na, ezért nem nézek tévét, illetve pontosítok, tévécsatornát. Filmeket igen, néha.

Mondjuk biztos sokat nyom a latban, hogy a Külkeren megtanultam, hogyan lehet a tévével gyakorlatilag bármit eladni, ezért nem érdekel sem a híradó, sem az időjárásjelentés, sem a főműsor a reklámblokkjaival. Ezek mind valaki más naaaagy tervének a részei, ami NEM az én tervem, és nem áltatom magam azzal a butasággal, hogy majd én ellenállok, mert pontosan tudom, mivel manipulálnak. Nem állok ellen, mert nem lehet, pont ezért működik, mert tudat alatt hat. Az egyetlen módja az ellenállásnak, ha nem nézem, ha nem hagyom a fejembe menni.

Na, ezek után, hogy kellőképp felébresztettem a lelkiismeretét a Több mint hobbi blog olvasóinak, most kicsit mégis beszéljünk arról, miért jó ha jó filmeket nézünk.

Azokban az országokban, ahol az amerikai filmeket nem szinkronizálják, senkit “nem lehet eladni” angolul, mire felnő, velünk, magyarokkal ellentétben. Filmekből tanulni könnyű. Nem kell ehhez gyereknek lenni: a felnőttek is szívesebben tanulnak szórakozva.

Ha olvastad Marie Winn nagy port kavart könyvét a televízióról (The Plug-In Drug, 1977),  akkor tudod, hogy a mozgóképet az agyunk tudatalatti része nem képes megkülönböztetni a valós történésektől, így sejtszinten pont úgy reagálunk le például egy filmbeli üldözést, mintha igazából kergetnének minket.

Azt is régóta tudjuk, hogy egy új ismeretet sokkal jobban magunkévá tudunk tenni, ha nem csak hallunk róla, hanem a gyakorlatban meg is tesszük. Ha van gyereked, rajta is azt láthatod, azonnal megjegyez valamit, ha megtörtént vele, és a saját bőrén érezte a hatását, de amíg csak mondogatod neki, hogy hogyan csinálja, addig nem érti meg. Egy egyszerű biciklizni tanulás is ilyen: akkor tanulja meg, ha megtapasztalja, milyen, amíg mondja valaki, addig nem érti.

Ezért annál, hogy valaki pusztán elmondja nekünk, hogy mit kellene észrevennünk a saját életünkben, sokkal elementárisabban hat ránk, ha egy, a miénkhez hasonló helyzetet más szemszögből is megvilágítanak nekünk filmen: a mozgókép zsigerileg hat ránk, és hirtelen megérthetjük, láthatjuk azt, amit korábban nem.

Így esett hát meg velem, hogy elkezdtem írni ezt a cikket, filmajánlókat vállalkozóknak…

Ez egy folyamatosan alakuló gyűjtemény, az újonnan megnézett kedvenc filmjeimről nem nyitok új blogbejegyzést, hanem ezt egészítem ki. Hiszen a Több mint hobbi nem egy filmkritikus blogja, ne vigyük el a fókuszt. De azért, ha nem is nézel tévét, ezekre a filmekre átmeneti felmentést adhatsz magadnak, lelkiismeret furdalás nélkül.

A VÁLLALKOZÁSBAN AZ A LEGNAGYOBB KIHÍVÁS, HOGY VAN MELLETTE EGY ÉLETED

Elsőként olyan filmeket ajánlok neked, melyekből nem csak, vagy elsősorban nem marketinget, értékesítési technikákat vagy start-up trükköket tanulhatsz, hanem segítenek feldolgozni, amit minden vállalkozónak fel kell dolgozni, a növekedés egy pontján.

Hegymászók szoktak az alaptáborban, a csúcstámadás előtt elég sok időt tölteni ahhoz, hogy a szervezetük akklimatizálódjon, hozzászokjon a megváltozott körülményekhez. A vállalkozói életpálya ugyanilyen “magaslati levegő” az átlagos alkalmazotti életvitelhez képest. És ha nem tudsz akklimatizálódni, nem tudsz majd felmászni a csúcsra. Idő előtt visszafordulni pedig nem akarsz, igaz? Akkor nézz szembe azokkal az érzésekkel, melyeket talán még sohasem vallottál be magadnak!

Fontos! Ha még nem vagy a gyakorlatban is vállalkozó, akkor nem fogod tudni átélni a filmekben bemutatott érzéseket. Amikor életedben először szerelmes lettél, és pont akkoriban megnéztél valami érzelmes filmet, ahol a szerelmeseket örökre szétszakítja a sors, biztosan te is csodálkoztál magadon, miért zokogod végig az egészet, pedig régen bőgés nélkül simán végignézted volna. Ugyanígy, sokkal intenzívebben átéled a filmben bemutatott anya szenvedéseit, ha valami történik a gyermekével akkor, ha már neked is van kiről gondoskodnod. Tehát ezek a filmek teljesen hétköznapinak tűnhetnek számodra, ha nem vállalkoztál még soha. Én viszont mindegyiken bőgtem, és utána sokkal felszabadultabban tudtam gondolni a saját életemre és a vállalkozásomra, ami nem kicsit számít, ha örömteli életet akar élni az ember.

1. Joy

Joy Mangano sztoriját dolgozza fel a film, aki a ’90-es években lett sikeres vállalkozó az USA-ban. Nem akármivel robbant be a vállalkozók körébe, egy csúcsminőségű felmosófát tervezett. Igen, felmosófát. Ezt a filmet akkor is ajánlanám, ha nem bőgtem volna végig az egészet, mert eddig az egyetlen olyan film azok közül, amiket láttam, ami vállalkozónőről szól úgy, hogy a vállalkozást helyezi a középpontba. Nem mellékszál, hogy hogyan bontakozik ki a biznisz, hanem ez a forgatókönyv lényege, és közben a családi vonalat sem hanyagolja el. Joy egy igazi kreatív ember, gyerekként is imádott alkotni, de az élet elvitte más irányba. Elmúlt már harminc, mire észhez tért, és rájött, neki nem ez a dolga, és belefogott egy vállalkozásba. Egyetlen ember volt a családjában, aki mindvégig hitt benne, a többiek, mondjuk úgy, furán viselkedtek. 😀 A film megrendítően ábrázolja a kislányát, aki végigéli vele a vállalkozás hegyeit és völgyeit, szenved, amikor anya dolgozik, néha együtt “dolgozik” vele, örül, ha anya is örül, mert siker van, és sír, ha anya is sír, mert épp csúnyán elbánt vele a sors. Ha te is kisgyermek mellett vállalkozol, azt ajánlom, készíts egy nagy pakli papírzsebkendőt a film mellé, életedben először fogod látni kívülről, hogy milyen egy vállalkozó gyerekének lenni. És nem, nem azért fogsz sírni, mert szegény gyerek, hogy kiszúrsz vele, hanem azért, mert a gyerekek veszik a lapot, és nem mennek ebben tönkre, hanem olyan dolgokat tanulnak, melyek később fontosak lesznek nekik. Ezen túl a filmből elég sok vállalkozói ismeretre tehetsz szert: mire figyelj, ha partnereket keresel, mit adj ki a kezedből és mit ne, mennyi mindenre kell figyelni egy szabadalom kapcsán, és a ’90-as évek Amerikájának teleshopos kulisszatitkairól ne is beszéljünk.

Joy Mangano Facebook oldalát itt találod, a felmosófa óta jó sok más találmánya volt már.

2. A boldogság nyomában

Chris Gardner története szolgáltatta az alapot a film forgatókönyvéhez. Gardner 1987-ben alapította az első vállalkozását, egy brókercéget, de a film nem erre az időszakra fókuszál, hanem néhány évvel korábbra. Gardner ugyanis nagyon mély szegénységből indult. Ha volt már valaha lelkiismeret-furdalásod amiatt, mert gyerek mellől vállalkozol, na ezt nézd meg, garantálom, hogy soha többé nem fogsz így érezni. Gardner apaként még hajléktalan is volt a kisfiával együtt, amíg arra várt, hogy végre leteljen egy neves brókercégnél a gyakornoki (fizetetlen) ideje, és pár hónap múlva 20 emberből talán ő lesz az az egy, akinek garantált munka jut a vállalatnál. Nagy hangsúlyt kap a gyermek szerepe, az, hogy a szeretet és a minőségi idő sokkal többet számít, mint az, hogy ma éjjel éppen hol és milyen körülmények között alszunk. Mindeközben Gardner olyan jövőt adott a fiának, amilyet mindannyian kívánunk gyermekeinknek. De ezért olyan lebilincselő fókuszban dolgozott hónapokon keresztül, hogy az tényleg példaértékű. Soha nem hagyta, hogy az érzelmei eltérítsék, erre számtalan példa akad a filmben. Egészen röpke másodpercek ezek, és remekül lejön belőlük, hogy a sikeres vállalkozó nem az, akinek megfelelőek a körülményei, hanem az, aki fegyelmezett. Azokban a pillanatokban, amikor mások elkezdenének kiborulni, ő fogja magát, és ÚGY DÖNT, hogy most nem így lesz, és teszi a dolgát, megy tovább. Elképesztő fegyelem kell ehhez, én esküszöm, próbálok így élni már 10 éve, a tévét is ezért iktattam ki, de előtte le a kalappal. Ha tudni akarod, mi választja el a sikeres vállalkozót a sikertelentől, akkor nézd meg ezt a filmet. A napok, a percek, a szokások, a döntések. Ennyi. Slusszpoén: a film végén a főszereplő és a kisfiú elmennek a kamera előtt, és balról átsétál a képen egy idegen: ő az életben a valódi Gardner, pár röpke másodpercig szerepel a filmben.

3. A kezdő

Ú, mekkora átverés: vígjátéknak titulálják, na akkor nem tudom, én miért bőgtem annyit, amikor vége lett. 😀 Ez egy alattomos film: az első órában egyáltalán nem is fogod érteni, hogy miért ajánlottam. Bár, ha nyugdíjasként kezdesz online vállalkozásba, ezt az egy órát is imádni fogod, hiszen a főszereplő 70 évesen áll be gyakornoknak egy huszonévesekből álló start-up céghez. Ezen túl igazából talán két mondat van benne, ami világot rengető egy vállalkozó számára, és az a két mondat is az utolsó 20 percben hangzik el. Ezért van az, hogy ezután a film után egyszercsak azon kapod magad, hogy tükörbe nézel, és meglátod, VALÓJÁBAN hogyan látod saját magadat, mint vállalkozót. Ha nő vagy, és vállalkozásra adod a fejed, akkor 100 %, hogy hasonló cipőben jársz, mint a 1,5 év alatt a semmiből egy 200 fős céget alapító Jules. Sajnos ebből a filmből a vállalkozásról nem sokat fogsz tanulni, de azért a két mondatért a végén, és a szembesülésért megéri megnézned. Bevallom, engem ez a film feloldozott. Illetve én oldoztam fel magamat utána. Mert mindig lelkiismeret-furdalásom volt, ha a családi élet helyett beültem a kis kamrámban, a rögtönzött irodámba alkotni, írni, tananyagot felvenni. Mert ezt a gyerekektől ELVETT időnek értékeltem, és semmi pozitívat nem láttam már benne egy idő után, csak azt, hogy ebből etetem és ruházom őket. A film után rájöttem, egyáltalán nem egészséges a viszonyom magammal, mint vállalkozónővel. Betegesnek, sőt, rögeszmésnek értékeltem sokszor a vállalkozásra fordított időmet, holott amúgy az egész Több mint hobbit úgy imádom, ahogy van, szeretek tananyagokat készíteni, és szeretem az embereket, akikkel a vállalkozás révén kapcsolatba kerülök, és még meg is élek belőle. Kell ennél több? Röhejes, nem, hogy mire sikeres vállalkozónő leszel, addigra belekattansz, mert nem hozod a társadalmi elvárásokat… Na, azóta képes vagyok beülni a gép elé reggel másfél órára, akár vasárnap is, amíg a gyerekeim ébredeznek, meg reggeliznek, és feltöltődve jövök ki onnan, mert ismét az álmomnak éltem, és így fordulok oda a családomhoz, nem szégyenkezve, hogy már megint eltűntem egy időre.

SPORTFILMEK, DIVATFILMEK…

A fenti, érzelmes filmeken túl kézműves vállalkozóként izgalmasnak találhatod a fashion bizniszről készült filmeket, mint például “Az ördög Pradát visel”, vagy az “Egy boltkóros naplója”, “A Versace-ház”…

Itt jegyezném meg, hogy a divatipar nagyágyúiról viszonylag sok dokumentumfilm készült már, de ezek sajnos nem érhetők el magyar nyelven.

A divatfilmeknél még jobban imádom a sportolókról készült filmeket, mert a vállalkozás nagyon sokszor hajaz egy olimpiára, pl.: “Carter edző”, “Emlékezz a titánokra”, “Rocky”…

És vannak persze kimondottan nagymenő vállalkozókról szóló mozifilmek, mint például “Az alapító”, ‘A szilícium-völgy kalózai”…

Ezekről is fogok írni itt a cikkben később.

Záró akkordok

Zárszóként még annyit, hogy értékes felismerésre tettem szert. A sikeres vállalkozókat a filmekben mindenképp tuningolják valamilyen irányba. Ha elég dicső, amit letettek az asztalra, akkor megtoldják még egy kis hollywoodi sziruppal a sztorit, magyarul kiszínezik, hadd szóljon nagyot a film a mozikban. Ez leginkább a nőkkel, és a hátrányos helyzetű vállalkozókkal esik meg. Ha a vállalkozó pasi, és semmilyen hátrányos társadalmi helyzetet nem tud felmutatni, akkor a hollywoodi forgatókönyv a szirup helyett a fekete tintát veszi elő, és a gonosszal egyenértékűnek igyekszik a cégalapítót beállítani. Ezektől a sablonoktól az amerikai filmek viszonylag ritkán térnek el, de azért te csak hidd el, minden esetben normális emberek küzdöttek normális eszközökkel, ritka kivételtől eltekintve. 😀

FONTOS! Írd meg hozzászólásban, ha láttál klassz filmet, amit szívesen ajánlanál vállalkozóknak, hadd tanuljunk mi is! 🙂

You may also like...