Vendégem Réfi-Kollár Zsuzsi, a Minori márka alapítója. Zsuzsi mosható pelenkákkal foglalkozik. Beszélgetésünk apropója, hogy megnyitotta élete első webshopját, […]
Kategória: Mesterségem címere
Interjú a Navan Stúdió tulajdonosával, Herczeg Tiborral Nem állítom, hogy általánosan működő marketing gerilla módszer a lakás legkisebb […]
A „Foltvarrás Szilvivel” példamutató története Szilvivel pont 3 évvel ezelőtt konzultáltam először, és lenyűgözött a céltudatosságával. Kb. egyszerre […]
Interjú Szutor Katával, a LeMi Matatókönyvei alkotójával
Kata egy magával ragadó, de üzletileg teljesen reménytelennek tűnő termékre alapozva indította el az első perctől nyereséges vállalkozását. 2018-ban már megkeresi belőle a korábbi fizetése 130 %-át. Példája bárkinek reményt adhat arra, hogy kézműves vállalkozást indítson.
„Megedződtem, már viszonylag simán tudom váltogatni a szerepeimet (vállalkozó, anya, feleség, diák, nő). Sokkal tudatosabban és koncentráltabban élem az életemet, amire nagy szükségem van: halogató típus vagyok és hajlamos vagyok a pillanatnyi hangulatom szerint rangsorolni a feladataimat, de ez nem vezethet sikerre. Ezen a területen kellett a legtöbbet fejlődnöm.”
Nincs kivonat, mert ez egy védett tartalmú bejegyzés.
Németh Nóra vagyok, Budakeszin élő fiatal fazekas.
“0 % unalom, 100 % lendület” – ezt mondták egyszer a bögrecekről és rólam. Ahogy az edény pörög a korongon, én is lendületet kapok újra és újra.
Szeretnék olyan használati tárgyakat alkotni, amelyek egyszerre igényesek, kézművesek, a díszítésük és felirataik személyessé teszik őket, de közben mégis kész termékek, csak ki kell választani és megvásárolni.
Krisztián, egészen hihetetlen volt az elmúlt éved, és az online festőtanfolyamod sikere. A Több mint hobbi olvasói, ha szabad így mondanom, „ki vannak éhezve” az ilyen történetekre, mint a tiéd! Mesélj nekünk, hogyan indult el a művészi karriered?
Hogyan indult el a kézműves karriered?
Kislány korom óta „dolgozom” kézművesként. Anyai nagypapám festőművész volt. Az Operának volt díszletfestője 35 éven át. Ő tanított rajzolni és művészettörténelemre. Galériákba jártunk, játszottunk és tanultunk. 10 évesen már minden festő életét és munkásságát fejből tudtam (ezt azóta elfelejtettem, ne kérjétek rajtam számon 🙂 )
Márta, amikor először láttam meg az alkotásaidról készült fotókat, meg voltam róla győződve, hogy bőrből készültek. Megdöbbentem, amikor kiderült, hogy fából, ráadásul egy olyan egyedülálló technika áll mögöttük, melyért Genius-díjat kaptál a Genius-Europe c. Képzőművészeti és Találmányi kiállításon. Hogyan indult el a kézműves karriered?
Kriszta, ahányszor a Facebook oldaladon járok, és meglátom a babáidat, mindig elkap az az érzés, hogy a teremtményeid nem is babák, hanem hús-vér manók, akik egyenest a kerek erdő közepéből jöttek elő. Mesélj nekünk, hogyan indult el a kézműves karriered?
Már egészen kicsi, kb. 3 éves korom óta a varrás, textilek és textilbabák bűvöletében élek. Mindig is tudtam, hogy a varrás az az amivel foglalkozni szeretnék, nekem ez az egyetlen önkifejező eszközöm. Textilbabákat is úgy 7 éves korom óta varrok. Először magamnak készültek, mert nagyon kevés babám volt. Ez a szenvedély az évek múlásával sem hagyott alább , sok kísérletezés után most kezdi kiforrni magát a stílusom.
Gabi, az ékszereid precíz vonalvezetése, és könnyedségük azt sugallja, igazán erre születtél, hogy alkoss. Hogyan indult a kézműves karriered?
Kézműveskedni körülbelül 7-8 éve kezdtem, ami a drótozást illeti. Mindig is befelé-fordulós gyerek voltam, régen, ha nem rajzoltam, akkor olvastam. Kacérkodtam a grafikai pálya gondolatával is, de az akkor frissen diplomázott művészettörténész nővérem erősen kritikus hozzáállása lebeszélt róla (igaz, hosszú vívódásba telt ez a döntés), és hosszú évekig nem végeztem alkotó munkát. Mikor évekkel később rátaláltam a drótra, azért hatott rám olyan elementáris erővel, mert olyan volt számomra, mintha grafikai vonallal játszottam volna 3D-ben.
Éva, tündéri, névre szóló babajátékaidat épp a múltkor csodáltam meg a Facebook oldaladon. A legjobban a varázsbatyu tetszett, és maga az ötlet, hogy van mibe csomagolni a játékokat. Hogyan indult el a kézműves karriered?
Mindig is kreatívkodtam valamit, gyöngyöt fűztem, ruhákat díszítettem, egyszerűbb táskákat varrtam, magamnak és a nagyobbik lányomnak. Miután megszületett a kisebbik lányom két éve, akkor kezdtem el komolyabban foglalkozni a varrással, már a babajátékok készítése felé fordulva.Először csak címkerongyikat és babakockákat varrtam, később ezt továbbgondoltam és így született meg a sok egyedi, vidám, szalagos játék. Nem vagyok varrónő, mindent egyedül tanultam meg, autodidakta módon, folyamatosan képzem magam, hogy minél több ötletemet megvalósítsam.
Dia, a termékeiddel többször találkoztam már itt a falusi piacon, és mindig rácsodálkozom, mennyire friss, üde stílust képviselnek az ékszereid. Hogyan indult el a kézműves karriered?
Bencze Diána vagyok, 20 éves, egy kis falucskában lakom, és 11 éves korom óta foglalkozom gyöngyökkel. Persze akkoriban még csak jó időtöltésként gondoltam rá, de mostanra már nagyon szeretném elérni azt, hogy ebből tudjak megélni. Több mint egy éve már hivatalosan is számlaképesen próbálgatom a szárnyaimat, kisebb nagyobb sikerekkel.